Diófalevél

A diófa a Balkán félszigeten és Ázsiában őshonos növény, azonban mára már a világ számos területén meghonosítottak és termesztik. Magyarországon a diófa két fajával találkozhatunk a leggyakrabban, az ehető diót termő közönséges dióval (Juglans regia) és az Észak-Amerikából származó, főként díszfaként ültetett fekete dióval (Juglans nigra).

A diófalevél jelentős juglon-tartalma adja a drog gyulladáscsökkentő, antibakteriális hatását. Tartalmaz még cseranyagokat (tannint közel 10%-ban), flavonoidokat, illóolajat is.

Teáját legelterjedtebben emésztési panaszok, bélférgesség, szájüregi gyulladások és -fertőzések kezelésére használják. A cserzőanyagok kórokozó- és féregellenes hatásuk, valamint helyi gyulladáscsökkentő aktivitásuk révén hasznosak lehetnek a felsorolt állapotokban. Gyógynövény tea készítésre csak főzetként alkalmazható. Várandós, szoptató nőknek, gyermekeknek 12 éves korig nem ajánlott diófalevél tea fogyasztása erős hatóanyag tartalma miatt.

A diófalevél teája nem csak belsőleg hat: különböző bőr- és nyálkahártya-fertőzések, ekcéma, bőrgomba, visszérseb, atka és fejtetű kezelésére egyaránt alkalmasnak tartják. Fürdőként a gyulladásos megbetegedések enyhítésére javasolják. Cserzőanyag tartalma miatt kéz és láb esetében izzadásgátló hatású. A levél főzetét hajhullás ellen, illetve hajszínezésre is használják.