Kakukkfű

A kakukkfű jótékony hatásait már az ókorban felismerték. Az egyiptomiak mumifikálás során alkalmazták, a görögök torokproblémákat kezeltek vele, a rómaiak körében pedig a bátorság és az erő egyik jelképe volt.
A kakukkfű a Földközi-tenger környékéről származó, az árvacsalánfélék (Lamiaceae) családjába tartozó, évelő félcserje. Európa számos területén, főként száraz, napos dombokon, füves területeken – réteken, legelőkön, utak mentén, erdők szélén – fellelhető.

Hazánkban leggyakrabban előforduló vadon termő fajtái a mezei kakukkfű (Thymus serpyllum) és a közönséges kakukkfű (Thymus glabrercens).

Magyarországon termesztésben a Thymus vulgaris (kerti kakukkfű) a legelterjedtebb, ugyanis illatosabb, aromásabb a mezei kakukkfüveknél. A növénynek heverő vagy kúszó szára van. Hajtásai akár a 40 cm magasságot is elérik, levelei szálas, lándzsás vagy tojásdad, begöngyölt szélű, gyéren vagy sűrűbben szőrös illóolaj-mirigyektől pontozott.

Meleg fekvésű, középkötött talajt kedveli, nem különösebben tápanyagigényes és jó szárazságtűrő. Magról, palántaneveléssel vagy tőosztással is szaporítható.

A márciusban elvetett magokból már nyár elejére kiültethető palántákat lehet nyerni, amelyekről már a következő évben drognak való anyagot lehet betakarítani.
Virágos, leveles hajtásaikat kell gyűjteni, az alsó, elfásodott, levéltelen szárrészek nélkül. Fásodás ellen érdemes visszavágni az új hajtásokat 1-1,5 cm-re az öregebb ágak felett. Ha virágzás után visszavágjuk, akkor új hajtásokat fog hozni, májusi vágás után szeptemberben ismét virágot hoz.

A növény drogja (thymi vulgaris herba) 1-2,5% timol tartalmú illóolajat, cseranyagot (10%), keserűanyagot, szaponint és gyantát tartalmaz. Ezeken kívül tartalmaz még kalciumot, vasat, mangánt, rezet, cinket, magnéziumot is, valamint vitaminokat is. Rostokban, fehérjékben, ásványi anyagokban, flavonoidokban gazdag. Ezeknek az anyagoknak köszönhetően erős antioxidáns.

A kerti kakukkfű fő hatóanyaga, az illóolaja 20-50% timolt (kakukkfűkámfor), karvakrolt 15%, p-cimolt, kevés pinent és mentént, 15% borneolt, 15% linaloolt és cineolt, észtereket, almasavas sókat, és fitonutrienseket, triptofánt és aminosavakat is tartalmaz. Magas a kálcium-, foszfor-, kálium- és béta-karotin tartalma is.

Felhasználása igen sokrétű. Alkalmazható étvágytalanság, köhögés, megfázás, influenza, orrmelléküreg-gyulladás, torokfájás, asztma, fogfájás, ajak herpesz, övsömör, gombás fertőzések, körömgomba, húgyúti fertőzések és görcsök ellen. Gyakran más gyógynövényekkel - édesgyökérrel, pipacsvirággal, kamillával, búzavirággal, hársfavirággal – kombinálva használják.

Külsőleg borogatásként vagy lemosóként alkalmazva nyugtatja az irritált, gyulladt, aknés vagy pattanásos bőrt, ahogyan a horzsolások, csípések kezelésére is alkalmas. Illóolaja rendkívül erős, külső használat esetében mindenképpen hígítani kell!

Penész ellen is hatékony fertőtlenítőszer lehet, mivel gomba- és baktériumölő, fertőtlenítő, antiszeptikus hatása van.

Háztartási, likőr- és élelmiszeripari fűszer is. Stimulálja az immunrendszert (fehérvérsejt-termelést fokozza) és erősíti a tüdőt.