Az emésztőrendszer útvesztőjében

A következő cikksorozatunkban betekintést nyerünk a kiegyensúlyozott táplálkozás ismérveibe. Választ kapunk, mit tehetünk annak érdekében, hogy minél egészségesebbek legyünk, minél egészségesebben együnk.

Első cikkünkben röviden vázoljuk az emésztőrendszer működésének alapjait, a továbbiakban pedig sorra vesszük a különböző tápanyagokat, ajánlásokat, szükségleti értékeket a különböző életperiódusokban.

Testük felépítéséhez, valamint a különböző működéseink energiaigényének fedezésére szolgáló anyagokat a külvilágból juttatjuk szervezetünkbe. Ezen anyagok felvételére és feldolgozására szolgál az emésztőrendszer. Itt a felvett anyagok lebontása történik, hogy így már az emberek számára hasznosíthatóak legyenek.

A gyomor tartalma a patkóbélbe kerül, ahol tovább emésztődik. Ide ürül többek között az epe (zsírok bontása) és a hasnyálmirigy által termelt pancreas nedv, melyben a különböző enzimek (tripszinogén, lipáz, amiláz) tovább végzik a táplálékok lebontását.

A szájüregből a nyelés során a garatba kerül a táplálék, majd onnan a nyelőcsőbe. Innen a táplálék gyorsan, összehúzódások segítségével, egy reflexfolyamatként lejut a tápcsatorna legtágabb részébe, a gyomorba. A gyomorban termelődő gyomornedv és más emésztést segítő anyagok, mint például a sósav elpusztítják a táplálékkal beérkező baktériumokat is, illetve az emésztés folytatása képpen a fehérjék lebontása következik a pepszin nevű enzim segítségével.

Az emésztés az étel szájüregbe jutásával kezdődik, ahol a fogak felaprítják azt. A rágás során a táplálék darabolódik és összekeveredik a nyállal (megkezdődik a táplálék bontása). Fontos, hogy a fogakat is védjük, megfelelő szájápolással folyamatosan karbantartsuk. A rágást a táplálék mozgatásával a nyelv segíti, mely ízérző felületével hozzájárul az étel elfogyasztásának élvezeti értékéhez. A nyálban lévő amiláz megkezdi a szénhidrátok emésztését. Nagyon fontos a táplálék alapos megrágása, az étel biztonságos lenyelése szempontjából, illetve ez még kellő időt is biztosít a jóllakottság érzés kialakulására.

A fehérjékből aminosavak, a zsírokból zsírsavak és glicerin, a nukleinsavakból nukleotidok, a szénhidrátokból (cukrokból és keményítőből) monoszacharid egységek keletkeznek. Ha valamely alkotóból hiány van, a hipotalamusz éhség és jóllakottság jelző központjában kialakul az éhségérzet, ami tápanyagfelvételre ösztönzi a szervezetet.

A vékonybél a tápanyagok felszívódásának fő szerve. Több méter hosszú. Belső felületén a bél felé kesztyűujjszerű kitüremkedések, bélbolyhok találhatók. A 6-8 méter hosszúságú vékonybél felszívódási felülete akár 3-400 m2-re is tehető a bélbolyhok hengerhámjának mikrobolyhainak beszámításával. A vékonybél sejtjei termelik a bélnedvet (feladata a béltartalom hígítása), de termelnek emésztő enzimeket is, melyek befejezik az emésztési folyamatot, és lehetővé teszik a tápanyagok felszívódását, illetve az általuk termelt speciális nyák barrierként védő szerepet tölt be a bélbolyhok felületén. A zsír is a bélbolyhok segítségével szívódik fel, és a nyirokérrendszer szállítja el. Az emésztést és felszívódást elősegíti még a belek saját izomzatának működése, ami a keverést és a béltartalom továbbítását végzi. Kevésbé ismert, hogy a vékonybél az egyik legfontosabb immunszervünk, ugyanis a táplálkozással bejuttatott anyagok mind az emésztőrendszeren keresztül kerülnek be a szervezetünkbe. A bélbolyhok között, ún. Peyer-pakkok találhatók, melyekben az elhelyezkedő immunsejtek azonnal jelzik a kórokozókat, tápanyag szerkezetet, összetételét, így folyamatos védelmet biztosít szervezetünknek a környezet káros hatásaival szemben.




A vastagbél a gyomor-bélrendszer utolsó szakasza. Itt történik a víz visszaszívása, és innen történik a széklet ürítése. Az itt élő bélbaktériumoknak (mikrobióta) fontos szerepe van az immunrendszer normális működésében és a szervezet saját vitamintermelésében (K-vitamin, biotin, folsav). Segítenek a rostok lebontásában, ilyenek például a cellulóz, pektin, nyákanyagok (növényi anyagok). A bél mikrobióta természetes változásoknak van kitéve, amelyeket a tápanyagok, gyógyszerek, az immunrendszer és a bél nyálkahártyájának megváltozása okoz. A stressz tényezők, például az oxidatív stressz, a baktériumok által termelt toxinok, az antibiotikumok felerősítik a mikrobiális összetétel változásait (diszbiózis), ami csökkent sokféleséghez, és a specifikus baktériumfajok túlszaporodásához vezet.

A belek falában található rengeteg idegsejt található (irányítják a bélmozgásokat), ezt csak a központi idegrendszer múlja felül.  Emiatt a bélrendszert második agynak is nevezhetjük, ami aktívan kommunikál az aggyal. A mikrobióta-bél-agy tengely folyamatos kapcsolatban van, ez nem csak idegi, hanem folyamatos, kétirányú kommunikáció zajlik a stresszhormonok és az immunrendszer közvetítésével is.

Az emésztőrendszer működésben sokféle zavar léphet fel, ilyen hétköznapi eltérések például a székrekedés és a hasmenés. A székrekedés okai lehetnek a kevés vízfogyasztás vagy túlzott édesség- és rostosanyag-bevitel, mozgásszegény életmód. Hasmenésről akkor beszélünk, ha a széklet híg, folyós állapotú, ez lehet helytelen táplálkozás, emésztési zavar, enyhe vagy súlyosabb bélfertőzés esetén is.