A fűszerek története
A fűszerek általában növényekből nyert anyagok, melyek erős aromájú hatóanyagait használhatjuk fel az ételek ízesítéséhez, tartósításához. Általában igen kevés mennyiségben szükséges őket az ételhez adnunk, az íz és az illat megőrzése, módosítása céljából.
Fűszerként a növény különböző részeit használhatjuk fel: gyökerét (gyömbér), kérgét (fahéj), levelét (bazsalikom), termését (ánizs), virágát (szegfűszeg) vagy magját (mustár).
A fűszereket gyakran használják illatszerek, parfümök és gyógyszerek előállításához is.
A fűszerek már a történelem kezdetétől fogva nagyon jelentős szerepet játszottak az emberek életében. Már az ősemberek is gyűjtögették a növények levelét, virágát, gumóját melyekkel ételeiket ízesítették is. Az ókori bőséges lakomák elengedhetetlen kellékei voltak, melyeket a Távol-Keletről, leginkább Indiából szereztek be. A fűszerek ára az aranynál is drágább volt a hosszú és költséges szállítás miatt. A szállítmányok gyakran oda is vesztek a hosszú hajóutakon. Csupán a leggazdagabbak juthattak hozzá. Volt idő, amikor a fűszerek miatt veszedelmes felfedező utakra vállalkoztak, véres háborúkat vívtak. A fűszerek története nagyon szoros kapcsolatban van az újkor kezdetének történetével, és az ismeretlen földrészek felfedezésével. Kolumbusz Kristóf nem Amerikát, hanem egy új Indiába vezető “fűszer-utat” szeretett volna felfedezni. Így elmondható, hogy a középkor elmaradottságából, sötétségéből a fűszerek vezették át az embert az újkor világosságába.
Kr. u. 7. században az arab kereskedők segítségével és a velencei kereskedők közvetítésével már keleti fűszerekhez jutottak a Földközi-tengertől távolabb élő európai népek is. Az európai kereskedelem fő útvonalai Itálián mentek keresztül, az itáliai városok pedig meggazdagodtak és felvirágoztak ennek köszönhetően.
A fűszerek igazi hazája India, ott használják a legtöbb és legerősebb fűszereket az ételek készítéséhez még napjainkban is.
Számos Európában őshonos fűszernövényt is megemlíthetünk, a legrégebben használt európai fűszerek a kömény, a kakukkfű, az ánizs és a zsálya, melyeket a magyar konyha is gyakran használ.
Ételeink nélkülözhetetlen része, az egyetlen ásványi eredetű ízesítőnk, legjelentősebb fűszerünk a só. A sófelhasználás, így a sótermelés is a régi időkre nyúlik vissza. Több régészeti lelet is alátámasztja, hogy a keleti népek 8-10 ezer éve, a nyugat-európai népek pedig 3-4 ezer éve foglalkoznak sótermeléssel. A középkorban is olyan nagy gazdasági jelentősége volt a sónak, hogy nehezebb időkben akár fizetőeszközként is használták.
Az élelmiszeriparban ma már bőven találkozunk fűszerek és fűszerkeverékek sokaságával, a legkülönlegesebb keverékek, kombinációk is elérhetők a hétköznapi ember számára.
