A teafogyasztás története

A világ egyik legsokoldalúbb itala a tea, hiszen ha kell, megnyugtat, frissít, felmelegít, méregtelenít. Aromáinak köszönhetően élményt nyújt fogyasztójának, nem utolsó sorban egészséges.

Nagyon egyszerűen készíthetjük el, így mindenki számára hozzáférhető. A tea a teacserje szárított leveleiből és rügyeiből készített ital.

A teacserje Kína déli tartományaiban, a Kínai-tengertől Tibetig húzódó területen őshonos. Egyik legősibb története szerint felfedezése egyszerűen csak a véletlennek köszönhető. Időszámításunk előtt 2700 körül Sen-nung kínai császár elrendelte a víz felforralását fogyasztás előtt egészségügyi okok miatt. Egy hatalmas üstben forralták a vizet, a szél feltámadásakor pedig bele hullottak a vízbe a tea levelek. A császár a levelekkel forralt vizet ízletesnek találta, így alakult ki a tea, fogyasztása pedig gyorsan elterjedt az országban. A kínaiak először inkább orvosságként alkalmazták a teát, mert úgy gondolták, hogy meghosszabbítja az életet.

A teagazdaságok számának növekedésével a tea ára is mérséklődött, így a teázás elterjedté vált és egyre jellemzőbb lett a szegényebb emberek körében is. Később a teát forrázták főzés helyett, ezt a szokást átvették az európaiak is.

Az 1800-as évek második felében egy új vetélytárs jelent meg a piacon, az indiai tea. A kínai teától ez abban különbözött, hogy a levelek nagyobbak és sokkal magasabb koffeintartalmúak voltak. Az indiai tea pikánsabb és erősebb ízű volt.

A teaivás Európában elsősorban a kontinens északi országaira volt jellemző, Angliában, Hollandiában, Oroszországban vált elterjedté. Anglia a kávéfogyasztásról viszonylag gyorsan tért át a teára, a teázás szokása pedig beépült az angolok mindennapi életébe. Már a 19. században a világ legnagyobb teaivó országa volt. Londonban a 18. századra szinte az összes kávéház teaházzá alakult át. A teázás Oroszországban is gyorsan elterjedt, a 18. században teljesen beépült az orosz hétköznapokba.