Így gyűjtik a gyógynövényeket
"Fürge állat a csiga" – sokan ma is kézzel szedik a gyógynövényeket, bogyókat, csigákat
Amikor a boltban leemelted a polcról kedvenc gyógyteádat, elgondolkodtál már azon, vajon honnan került a zacskóba? Ki szedhette le és hol? Jó, ha tudod: nem minden gyógynövényt termesztenek, hanem sokan erdőket, mezőket járva gyűjtik be ezeket, és adják tovább a szakembereknek.
Közép-Európa már az ókor óta fontos lelőhelye a gyógy-, kulináris-, és aromanövényeknek. A gyógynövénykultúrának, vagyis a növények termesztésének és gyűjtésének hazánkban is évszázados hagyományai vannak. Az első írásos emlékeink a középkorból származnak, amikor már biztosan felhasználták a begyűjtött gyógyító hatású növényeket. Az 1800-as évektől a gyógy- és aromanövények beszerzése a mellékjövedelem jelentős forrásává nőtte ki magát, és különösen fontosnak bizonyult olyan kiszolgáltatottabb társadalmi helyzetű csoportok számára, mint a nők, idősebbek és a szegényesebb körülmények között, szegregátumban élők.
Hogyan kerül zacskókba a gyógynövény?
Rohanó világunkban kevés figyelem irányul arra, hogy a boltokban vásárolható dolgok honnan is származnak. Sok olyan termék kerül a polcokra, amit nem lehet mesterséges körülmények között előállítani. Ilyenek például a gyógynövények.
„A Herbária Zrt. több mint hetvenöt éves, tekintélyes múltra tekint vissza – mondja Kovács Petra, a cég minőségirányítási vezetőhelyettese. Magyarországon hosszú ideig monopolhelyzetben voltunk, hiszen a Herbária foglalkozott ezzel kezdetben hivatalosan az egész országban, vagyis voltak engedélyei gyógynövény feldolgozásra, és exporttevékenységekre. Jól látható a korábbi adatokból, hogy akkoriban a felvásárlás, gyűjtés jóval nagyobb volumenű volt. Sokkal több ember foglalkozott ezzel – akár életvitelszerűen is. Jelenleg a hazai gyógynövényeket főként az ország keleti részében szerezzük be, Székkutason és Balmazújvárosban található a két feldolgozó üzemünk telephelye.”
Vannak, aki gyógynövényeket gyűjtenek, és vannak, akik továbbítják, eladják egy cég részére, ahol megfelelő módon minősítik, majd szárítják, csomagolják, árusítják a készterméket.
„A közvetítők, akikkel kapcsolatban vagyunk, jól ismerik a környezetükben lévő erdők-mezők növényvilágát, birtokában vannak a „titkos” lelőhelyeknek is, ahol ezek a gyógynövények nagy számban fellelhetők. Többnyire olyan emberekkel dolgoznak, akiknek nincs munkájuk, vagy anyagi helyzetük miatt segítségre szorulnak. Őket akár autóval elszállítják a lelőhelyekre, hogy összegyűjtsék a növényeket. – folytatja Kovács Petra. Pontosan tudják, hogy itt a pásztortáska terem, vagy ott a ragadós galaj van nagyobb mennyiségben… Sajnos nem olyan tevékenység ez, amiből valaki meggazdagodhat, hiszen kifejezetten kemény munka. Hajnalban kell menni, és sokszor csak egy szűk időablakban szedhető a gyógynövény leghasznosabb része, például a virágzás csúcsán. A kamilla szezonja alig pár hét, ezért muszáj sietni, naponta több órát dolgozni a mezőn – ma már kevesen vállalják ezt a fizikai megterhelést. Leginkább falusi, nehéz sorú emberek, vagy akik támogatás mellett így tudnak keresni egy kis extra pénzt – de ez nem életpálya. Emiatt az elmúlt évtizedekben folyamatosan csökken a gyűjtők száma.”
„A napról napra élők egyik pénzszerzési forrása”
A vadon termő növények gyűjtését az ország több területén is végzik. Ahol a hagyományok jobban fennmaradtak, a helyi lakosok jóval nagyobb lelkesedéssel fordulnak a természetben gyűjtés felé, könnyebben szerveződnek csoportokba. „Gyerekkorom óta a mezőgazdaságban dolgoztam, csakhogy a rendszerváltást követően az agrárium hanyatlásnak indult, ezért váltottam a természetből begyűjthető dolgokra – meséli K.József, aki ma már nyugdíjas. – Mindenféle bogyós növény, csiga, vadgesztenye, csipkebogyó, és a bodza volt a fő gyűjtési irány, ezek a környezetünkben szép számban voltak találhatók. A csigázás tényleg nagy üzlet volt, francia és olasz piacra vitték tőlünk. Igazából a periférián élőkkel dolgoztam többnyire. A roma származású emberek napról napra éltek, és jól jött nekik a pénzkereseti lehetőség. Ha kellett, komplett családok jöttek, nem csak az egészséges, fiatal felnőttek, hanem az idősebbek és a gyerekek is. Ismertem olyan harminc-negyven fős családot, akik ha szóltam, egy nap akár 3-4 mázsa csipkebogyót is megszedtek. Persze magyarok is csinálták, hiszen akinek kellett az azonnali pénz, és nem sajnálta az idejét, megkapta a fizetséget a munkáért.
Amikor a csigázás még üzlet volt
Ha megfelelő idő volt, a csigából napi 10-15 ezer forintot is könnyedén megkerestek 10 évvel ezelőtt. – folytatja József. Tudja, az úgy volt, hogy ha esett az eső, akkor már indultak is a vödrökkel gyűjteni. Fürge állat a csiga, bármilyen furcsa, szóval kellett hozzá furfang, hogy gyorsan, nagy mennyiségben szedjenek belőlük. A csipkebogyó szedésének is megvan a módja, hogy hogy lehet könnyen gyűjteni. Az ügyesebb emberek hamar kitalálták, hogyan kerüljék el a tüskéket, és hatékonyabban tudtak sokat szedni. Készítettek például egy sűrű fogú, fésűszerű eszközt, olyat, amivel az olajbogyót is szedik Olaszországban. Ezzel aztán a bokrokat átfésülték, és így elkerülték, hogy összekarcolt kézzel menjenek haza.”
Magyarországon a legnagyobb tömegben gyűjtött fajok és gyűjtési területük:
- vadgesztenye – az ország egész területén,
- csipkebogyó – Északi-középhegység,
- cickafarkfű – Alföld, Északi-középhegység,
- aranyvesszőfű – Délnyugat-Magyarország,
- csalán – Hajdú Bihar, Szabolcs- Szatmár-Bereg,
- zsurlófű – az ország egész területén,
- kamilla – Alföld,
- fehér üröm – Alföld,
- orbáncfű – Északi-középhegység,
- fehérmályva – Alföld,
- feketebodza – az ország egész területén,
- fagyöngy – Dél-Dunántúl, Északi-középhegység, Gödöllői-dombság.
Gila Ágnes, aki még a nyolcvanas években gyűjtött pénzkiegészítésként kamillát, meséli: „Egy idős bácsitól tanultuk Csongrádon a kamillaszedés csínját-bínját. Jól jött az a pénz a fizetés mellett, munka után rohantunk a megszokott helyeinkre, ahol kézzel szedtük a virágot. Nem volt egyszerű. Az ujjaim közei hazafelé már bizony véresek voltak, mert mint egy fésű, használtam a kezemet… Nagyon vigyázni kellett a kamillavirágra, hogy szépen, egyben maradjon. Nem mondhatom, hogy túl szapora munka volt! Az átvétel súlyra ment, és nagyon sok időbe telt egy szemmel jól látható mennyiséget összegyűjteni. Mentünk a tanyák környékére itt az Alföldön, kerestük a jobb termőhelyeket. Nem gazdagodtunk meg belőle, de jól jött egy kis pénz, amit mi, fiatalok gyorsan el is költöttünk. Szedtünk csigát, de bodzát, diót is.”
Vadvirág vagy ültetvény? – A termesztés térnyerése
Az Európai Unió tagállamaiban 70 ezer hektáron termesztenek gyógy-, aroma- és fűszernövényeket. Az európai gyógynövénypiacokon 1200-1300 féle, 130 000 tonna szárított drog szerepel, évi 350 millió USD értékben, közel 90 százaléka gyűjtésből származik.
Magyarországot a természeti adottságai, munkaerő és agrárpiaci helyzete a gyógynövények gyűjtésén túl alkalmassá teszik magas színvonalú termesztésre is.
„Olyan gyógynövényekre, amelyeket tonnaszám igényel a feldolgozóipar, megéri termesztési technológiákat kidolgozni - erősíti meg Kovács Petra. Például csipkebogyóból több ezer hektáron van már Magyarországon ültetvény, mert erre a termésre óriási az igény akár külföldön is. A csalánról is azt gondolnánk, hogy rengeteg található árokpartokon és bárhol a mezőkön, de olyan nagy mennyiségben van rá igénye a feldolgozóiparnak, hogy megéri termeszteni. Ráadásul meglepően könnyen termeszthető. Hazánk kifejezetten jó helyzetben van, mert sok gyógynövény található nálunk vadon, és vannak olyan növényfajok, amik esetében csupán a gyűjtésből kielégíthetők a felvásárlók igényei. Mégis, egyre inkább teret nyer a termesztett gyógynövény, mert így a növények biztosan azonos fajúak, kevesebb a szennyező gyomnövény, és a hatóanyag mennyiségét is jobban lehet garantálni. Mivel ezek a termékek végül is élelmiszerek lesznek, biztonságosnak kell lenniük.”
A gyógyszeripari nyersanyagok (pl. mák, anyarozs) termesztése során a gyógyszeripar igényeit is figyelembe kell venni: a hatóanyag termelésének fokozását, stabilitását, és a termelés nagy fokú ellenőrizhetőségét, dokumentálását. Míg a természetben gyűjtött növények esetében könnyebben előfordulhatnak más növényrészek, csigaházak, ágdarabok, addig az odafigyelő termesztés esetén jóval kisebb a szennyezettség.
A NÉBIH tájékoztatása a gyűjtésre vonatkozó jogszabályokról: „Gomba, vadgyümölcs, gyógynövény gyűjtése az egyéni szükségletet meghaladó mennyiségben erdőgazdálkodó, illetve a haszonvételi joggyakorló előzetes írásbeli hozzájárulásával gyakorolható. Amennyiben a gyűjtött terméket forgalomba kívánják hozni, annak meg kell felelnie azoknak az élelmiszerbiztonsági követelményeknek, melyeket az élelmiszerjog általános elveiről és követelményeiről, az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság létrehozásáról és az élelmiszerbiztonságra vonatkozó eljárások megállapításáról szóló rendelet határoz meg. A gyűjtött termék forgalomba hozójának emellett biztosítania kell, hogy a termékek feldolgozásának és forgalmazásának során végzett tevékenység, megfeleljen az élelmiszer-higiéniáról szóló rendelet előírásainak.”
„A Herbáriánál nem csak az átvételkor közvetlenül, hanem már előtte is odafigyelünk a minőségi növények begyűjtésére. – erősíti meg Kovács Petra. Fontos a tiszta, azonosított és ellenőrzött minőségű alapanyag, a felesleges gyom, idegen növényi részek, ág stb. minőségromlást és többletköltséget jelent. Kiadunk gyógynövénygyűjtéshez készült segédleteket, amiket eljuttatunk a gyűjtőkhöz – vagy közvetlenül azokhoz, akikkel kapcsolatban állunk. Emellett vannak külön anyagaink is, például olyan kiadványok, amik a mérgező vagy könnyen összetéveszthető növényeket mutatják be. Ezekkel próbáljuk segíteni a gyűjtőket abban, hogy ne keveredjen bele semmi, ami nem odavaló, és pontosabban tudják azonosítani a növényeket. Így tudjuk biztosítani, hogy a végtermék tényleg az legyen, ami a csomagolásra van írva. Saját laboratóriumainkban a szakemberek makroszkóposan, tehát szabad szemmel, és mikroszkóposan is megvizsgálják a növényeket, sőt, a gyógyszerkönyvi előírások nyomán kromatográfiás hatóanyag vizsgálatokat is végeznek, hogy adott növényben biztosan megtalálható-e a hatóanyag.”
Milyen gyógynövényeket termesztenek jellemzően hazánkban? Levendula, mustár (fehér+barna), mák, konyhakömény, koriander, édeskömény, máriatövis, ánizs, kapor, kamilla, orbáncfű, citromfű, majoranna, bazsalikom, borsfű, macskagyökér.
„A gyógynövények felhasználása elég sokrétű. – folytatja Kovács Petra. Egyrészt teaként fogyasztják, de a gyógyszeripar is használja, általában hatóanyag gyártására. Sokaknak hihetetlen, de nagyon sok gyógyszer hatóanyag van, amit még mindig gyógynövényekből állítanak elő. Vagyis ahhoz, hogy adott gyógyszer a forgalomban maradjon, gyógynövények szükségesek. Itt van például a vinka, a kis meténg, vagy a mák, amelynek alkaloidjait szigorúan szabályozott környezetben gyártják Magyarországon is. A colchicint őszi kikericsből nyerik, a köszvény kezelésére használják, a mákról pedig köztudott, hogy opiátokat állítanak elő belőle. Meglepő lehet, de az állatgyógyászat is használ gyógynövényeket. Gyógynövényport gyakran kevernek állatok takarmányába is, mert így is érvényesülhet fontos jótékony hatásuk – például emésztésre vagy immunerősítésre. És el kell mondanom, hogy az étrend-kiegészítők piaca az elmúlt 10–20 évben hatalmasat nőtt, és ebben a gyógynövények is fontos szerepet kaptak. Nemcsak vitaminokról vagy ásványi anyagokról van szó – sok étrend-kiegészítő tartalmaz gyógynövény-kivonatokat is.”
Hagyományok, kemény fizikai munka, tudatos termesztés garantálva a minőséget és a biztonságot: ez a sokszereplős, évszázadokon át csiszolt rendszer biztosítja, hogy egy csésze gyógytea ne csak finom, hanem a természet és az emberi munka méltó lenyomata legyen.
Szerző: Házipatika.com
