A máriatövis

Pápafű, tarkabogáncs, máriabogáncs, Szűz Mária teje vagy Boldogasszony tejeként is emlegetik az utóbbi években igazán divatos mályva vagy bíbor színű gyógynövényt, a máriatövist.

A növény különös jellemzője, hogy levele márványozottnak hat a levelek erezetét övező klorofillmentes levélszövet miatt. Egy legenda szerint a fehér márványozottsága és fehér tejnedve akkor keletkezett, amikor Jézus anyjának, Máriának a teje ráfröccsent a növényre. A népies elnevezésnek és a hozzá kapcsolt hiedelemnek köszönhetően elterjedten alkalmazták a tejelválasztás fokozására. Virága igazán divatos, bíbor színű. Külső úgynevezett fészekpikkelyek veszik körül, amelyek kemény tövisekben végződnek. Mediterrán vidékről származik, számos országban termesztik utak mentén, réteken, legelőkön. Sok fényt és meleget igényel, jó szárazságtűrő növény.

Terméséből készült szerét már a középkorban alkalmazták és elismerték, használata azonban a múlt században visszaszorult és a 20. század közepe táján fedezték fel újra. Termése zsírosolajat és fehérjét tartalmaz, de gyógyászati szempontból a szilimarin tartalma jelentős, amely gyorsítja a májsejtek regenerációját. A nyári hónapokban gyűjthető. A termésfal tartalmaz szilimarint, többféle flavonolignán keverékét. A főkomponensek – mintha csupa hölgy tagja lenne ennek a szili családnak – a szilandrin, szilibin, szilihermin, szilikrisztin, a termésfal tartalmaz szilimarint, többféle flavonolignán keverékét. A szilimarin (és vegyületei) antioxidánsként, szabadgyök fogóként védi a májat.A növény virága nem csak divatos színű, de jobb színbe varázsolja alkalmazóját is, hiszen májregeneráció mellett epebántalmak, sárgaság kezelése is javasolják.

Forrás : Szendrei Kálmán és Csupor Dezső Gyógynövénytár