Kertjeink kincse a csalán
Csalán szőttes – csalánostor – csalánfüstölő – csólyány – csípős érdekességek a gyógynövények világából, ami csak olvasva nem csíp.
A csalán egy élénkzöld színű gyógynövény, amit az erdőben és túrákon gyakran megforduló kirándulók biztosan nem a színéről ismernek. A növény levelének kellemetlen csípésével az ember életében legalább egyszer találkozik. A növény nem egyetlen, de legjellegzetesebb tulajdonsága ez.
A csalánt az ember már azelőtt felhasználta, mielőtt gyógynövényként is megismerte volna. Meglepő tény, hogy bronzkori sírokból csalánból szőtt halotti leplek kerültek elő. Azt tartják róla olyan erős, mint a vászon ezért talán nem meglepő, hogy az I. Világháború idején a gyapjú hiánya miatt újra használni kezdték. Arról persze nincsenek információk, hogy ebben az állapotában mennyire csípett?!
A csalán csípős tulajdonsága miatt a római katonák magukat csalánnal ostorozva melegítették fel testüket. A keleti kultúrában gyakran használt füstölők mintájára a korai európai herbalisták az asztma ellen csalánfüstölőket használtak. A csólyányként is emlegetett csalánt köszvény, magas vérnyomás esetén is ajánlják, ám fontos információ, hogy a csalán a szervezet folyadékmennyiségének csökkentésében szerepet játszik így körültekintően kell alkalmazni, testsúlycsökkentő program esetén nem hagyatkozhatunk csak a csalán hatására, figyelnünk kell a rendszeres mozgásra és a rostban gazdag és zsírban szegény táplálkozásra.
A csalánra nem csak annak fogyasztásakor, hanem esetleges gyűjtésekor is fokozottan figyelni kell. A puha és pelyhes látványt nyújtó leveleken lévő szőrök, méreganyagokat tartalmazó tömlőcskékben végződnek, amelyeket ha a növényhez érünk és meghajlítunk, irritáló folyadék préselődik a bőrünk alá a pórusokon keresztül. Gyűjtésekor a megfelelő védőöltözet feltétlenül szükséges.
