Érdekességek a csipkerózsáról

Gyepűrózsa, csipkebogyó, kertirózsa, vadrózsa, havasalji rózsa néven is emlegetik. De eszünkbe juthat róla a Grimm testvérektől ismert Csipkerózsika meséje is.

A növény legjellegzetesebb ismertető jegye,vörös kis bogyói csak akkor tűnnek elő, amikor a szirmok lehullanak. A termését nem csak csipkebogyó néven ismerik, elterjedt kifejezések még a bicske, a hecsedli és a csitkenye is.

A rózsa már régóta a virágok királynője így az 1-3 méter magas cserje is virágzáskor tündököl először. Erdőszéleken vagy bozótokban fordul elő. A szirmok elhullásával kezd beérni a termése, amely jellegzetes piros vöröses színéről, ovális termésformájú kis bogyóiról ismerhető fel. A növény szirmaiból már a régi időkben is készítettek rózsavizet, amit elsősorban a test illatosítására használtak, évszázadok múlásával a szirmokból teát főztek, amit fejfájás, émelygés, szédülés vagy akár menstruációs görcsök ellen is javasoltak.

A csipkebogyó a XX. század elején kezdett egyre népszerűbb lenni, amikor felfedezték a C-vitamint, ami Szent-Györgyi Albert nevéhez fűződik, és az is bebizonyosodott, hogy a csipkebogyó magas százalékban tartalmazza ezt az igen értékes vitamint. A nyers csipkebogyó jelentős mennyiségben tartalmaz C-vitamint, amelyről a tudományos vizsgálatok azt tartják, hogy enyhíti a meghűlés tüneteit és megrövidíti a lefolyás idejét.

Teaként vagy akár lekvárként fogyasztva is érvényesülnek előnyös élettani hatásai. A lekvárként a gyerekeknek „titkos” vitamin forrásként lehet alkalmazni, palacsinta mellett észre sem veszik úgy majszolják majd a vitamint. A cukorbetegek igényeinek megfelelően fruktózzal és édesítőszerrel készült változata is kapható, mely egy–egy sütemény vagy keksz finom, C-vitamin tartalmú kiegészítője lehet.