Illóolajok az aromaterápiában

Az aroma, ezen belül is az illóolajok gyógyászati felhasználását már az ókori kultúrák óta ismerjük.

Elsősorban testápolás céljára, illatosításra, testfestésre vagy vallási szertartások során alkalmazták őket.  Ünnepeik alkalmával a vallási szertartások alatt füstölőket és illatos gyantájú fákat égettek.

Egyiptomban a halottak mumifikálásakor a testet illóolajokkal kenték be baktériumölő és konzerváló hatásuk miatt, cédrussal és mirhával a gazdagabbakat, fahéjjal és kakukkfűvel a szegényebbeket.

Az ősi kínai kultúra már az egyiptomiak előtt ismerte és használta az illóolajokat, fahéjat, borsot és gyömbért alkalmaztak járványok esetén, szépségápolásra pedig jázmint használtak.

Az aromaterápia az aromás növényekkel és esszenciákkal folytatott természetes gyógymód, melyeknek farmakológiai hatási közül tudományosan bizonyított antibakteriális, gyulladáscsökkentő, köptető, nyugtató és görcsoldó hatása. Alkalmazásuk történhet csak légúton, vagy szájon keresztül, de bőrön át is bejuttathatóak az aromás anyagok kenőcsök formájában.

Hatásterületek szerint a borsfű illóolaja például kórokozó baktériumok ellen alkalmazható. A törpefenyő, az ánizs és a kakukkfű illóolaja a légzőkészülékre gyakorol jótékony hatást, könnyítik a kóros váladék kiürülését a hörgőkből és a légcsőből. A konyhaköményből, ánizsból vagy kamillából készült illóolaj szélhajtó, míg az édeskömény gyomorerősítő hatással bír. A májműködés fokozására borsos menta levelének illóolaját használhatjuk, vizelethajtó pedig az Aetheroleum juniperi, mely a boróka tobozbogyójából készül.

Kozmetikumokban és illatszerekben is gyakran találkozhatunk illóolajokkal.

Korunk egyik legtöbb embert érintő problémája a stressz, aminek levezetésére széles körben alkalmaznak illóolajokat, így érdemes lehet beszerezni néhány félét otthonra, például levendulát, eukaliptuszt vagy citromolajat, amikből pár cseppet a fürdővízhez adagolva különösen jótékonyan hatnak a megfáradt testre és lélekre.